Május 1-el kapcsolatban nem hagy nyugodni a gondolatom,hogy mit is ünnepelünk ekkor!?
A munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepeljük ezen a napon. Többek között elérték azt is akkoriban,hogy 10-16 órás munkaidőt lecsökkentsék 8 órára. Növekedtek a munkások jogai, lehetőségei. Olyan szakszervezeti mozgalmak voltak amiről mi most csak álmodhatunk.
Ma május 1 nagyon sok ember számára csak egy szomorú nap, talán ezen a napon az elkeseredés még erősebb,hiszen nincs munkája,földönfutó,nincs lehetősége a minimális normális emberi élethez.
Van a másik kategória, akik alkalmanként közmunkásként tengethetik életüket,munkájukat megfűszerezik egy kis éhbérrel. Őket mutogatja a kormányunk büszkén,hogy íme munkát adtunk a kezükbe. Éljen!
No és a harmadik kategória, akiknek valódi munkájuk van. Ők 12-14 órát robotolnak létminimum körüli bérért. Csendben, szótlanul, tűrnek mindent. Szó szerint mindent,hiszen tudják ha utilaput kötnek a talpukra, akkor mélyzuhanás következik és a mélyből szinte lehetetlen visszamászni a munka világába.
Tehát hová is tart az utunk? Vissza a kezdetekhez.
Hát éljen május 1