Honnan jöttünk...

Egyik alkalommal utam során megláttam egy kegyhelyet Szűz mária szoborral.
Meg kellett állnom.Előjöttek az emlékek amit mamám mesélt és én szájtátva hallgattam. Te vagy Mária akihez nagymamám sűrűn járt úgy hetven éve.
Te még állsz. Ugyan ott állsz ahol volt az uradalom, a kastély és a cselédház.
A cselédházban több család lakott,többek közt nagymamám és papám az öt gyerekkel.
A cselédcsaládoknak volt egy-egy szobájuk és közös konyha na meg istálló.
Az istálló jó hely volt,sokszor ott aludtak a gyerekek,mert ott melegebb volt mint a szobában,bár 
a kecskének szaga volt ami olyan mélyen beégett apukám emlékeibe,hogy élete során nem volt
hajlandó még a húsát sem megenni.
A napok teltek. Mamám a gróféknál takarított,mosott,meg minden ami kellett. Papám a földeken.
A gyerekek a cselédházból, a nagyja szolgálónak adva, az apraja a mezőn,réteken játszottak,
iskolába mentek,ahogy a cipők engedték. Felváltva.,mert ugye több gyerek volt mint cipő.
Alkalmanként mamám a gyerekekkel kiment a Mária szoborhoz imádkozni egy jobb életért.
És lett... Az uradalomnak vége lett
Anyukámék részéről egy picit jobb sorsból indulhattunk. Saját pici tanyában nevelkedtek,tanya réttel,
négy gyerekkel. Bár ez az élet is olyan volt,hogy amikor az orosz katonák bejöttek, nem vittek tőlük,hanem adtak.
Bejöttek a tanyára,kiabáltak: mljeko,mljeko... A gyerekek bebújtak az ágy alá ijedtségükben,anyukám
kezében a tyúkocskával amit féltett. Meglátták a katonák őket ott kuporogva,látták a szegénységet és
nekik inkább adtak. A szegénységet, ahol a gyerekek azon versenyeztek kihez kerül a nagyobb lukú szelet 
kenyér,mert a nagyobb lukba több zsír fér. A kenyér amihez este nem lehetett már nyúlni, mert " bagoly ül a 
kenyéren"
A kicsi tanyára már csak egy kis domb emlékeztet.
Igazából nem is olyan rég volt.
Nincs már apukám,anyukám,nagymamám,nagypapám. Csak egy szobor. Szűz mária, ami előhozott
az emlékeimből egy szösszenetet,hogy honnan is jöttünk...nehéz volt a kezdet,de a becsület mindíg velük volt.

Valahol mindenkinek van egy szobra ahol érdemes megállni, elgondolkozni