A szürke hétköznapokat végre felváltja egy örömteli nap.Várták már az idős lakók. Pista bácsi is felveszi a legszebb ruháját, nézi magát a tükörben, fésülködik. Tele izgalommal,várja a lányát. Várja,hogy eggyütt vegyenek részt az ünnepségen. Eggyütt,mert az olyan jó.Kitotyog a folyosóra, nem messze a bejárati ajtótól leül, hogy biztos rátaláljon a lánya. Ül és várakozik.Fejében ezer egy gondolat, a visszaemlékezés gondolatai. Milyen volt amikor a lánya még kicsi volt,totyogott...Majd kézenfogva mentek az oviba,suliba,kisérte élete szakaszain féltve.                 Közben elkezdődött a mulattság a teremben. Tánc,zene,ének,színház...Az idősek örültek,boldogok voltak,hogy együtt lehetnek szeretteikkel. -Pista bácsi jöjjön be maga is!- nem,mert attól félek nem talál meg a lányom,várok.Lassan vége a rendezvénynek. De Pista bácsi még mindíg ott ül a széken. -Tessék bejönni. Nem,mert alányom jön. Megigérte.Egy könnycsepp lecsordult az arcán. Nem mondja ki, de tudom két éve nem látogatta senki. Az igéret csak az Ő fantáziájában él, mert annyira szeretné..