A szakadék mélyül, nincs aki képviselje a munkásokat. Az értelmiségből kiemelt politikusok egy része megpróbálja ugyan a munkások érdekeit képviselni, de hogyan? Tudni kell a munkás az munkás. Az értelmiségi az értelmiségi. Soha nincsenek egy platformon. Egy munkást, munkás mivolta miatt soha nem emelnek be a parlament falai közé. A próbálkozásért tisztelet...De nem látnak igazán bele a hétköznapi keserves életükbe. Nem látnak bele,hiszen soha nem mozogtak közöttük. Nem mentek velük együtt pl. a gyárba robotolni.Nem érezték,hogy a verejtékező homlokon az izzadtság mennyire tud marni. Mennyire tud marni a szó "mozogj-mozogj vagy holnap már nem kell jönni" Mennyire tud marni a gondolat munkaközben,hogy a megkeresett pénz ugyan mire lesz elég, "vagy etetem a gyereket,vagy ruházom" Reszket a gondolattól,hogy valamelyik lebetegszik,mert hát ugye gyógyszerre már nem futja. Az üres has itt nem csak átérzett, hanem átélt állapot.                                                                                  Na ebből volt már elég. Nem lehet az embereket a végtelenségig rabszolgaként hajszolni. Nem lehet a szegénységet tudatosan a végtelenségik fenntartani. Erre csak akkor van érdemben lehetőség, ha a munkásosztály érdekeit egy valódi munkás képviseli!